|
Magyar Szó, június 30.
TÁMOGATÁS A CSATLAKOZÁS UTÁN IS
Szántó Márta
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az idén nagyobb támogatásban részesíti a határon túli magyar színházakat -- jelentette be Hiller István, a tárca vezetője Kisvárdán, a Határon Túli Magyar Színházak XV. Fesztiválja megnyitó ünnepségén. A június 29-éig tartó fesztiválon négy ország, Románia, Szerbia és Montenegró, Szlovákia és Ukrajna húsz társulata vett részt. A tíznapos program során a teátrumok összesen 27 darabot mutattak be.
A nemzeti kulturális örökség minisztere szerint a határon túli magyar társulatok fontos küldetést teljesítenek az anyanyelv és a kultúra ápolásában. Az eddigi 80 millió forint helyett 97 millió forint támogatást kapnak. Az intézmények a megemelt összeget a színházi infrastruktúra fejlesztésére és az előadások színvonalának emelésére költhetik. Szerinte ez a befektetés a régi kulturális értékek megőrzése mellett újak létrehozását is eredményezi. A miniszter fontosnak tartja a fesztivált, mert szerinte a másfél évtizede zajló seregszemle, mint mondta, a nemzet közös rendezvényének tekinthető. Hangsúlyozta azt is, hogy a fesztivál alkalmat teremt a határon túli színházaknak az anyaország teátrumaival való kapcsolattartásra, valamint az egymással történő rendszeres találkozókra, az együttműködés elősegítésére is. Hiller István miniszterrel megnyitóbeszéde után beszélgettünk. Kezdetnek elmondta, szerinte mi lehet az új küldetése a kisvárdai fesztiválnak:
-- A kisvárdai fesztivál 15 éves története során bizonyára sokszor felvetődött a kérdés: mi is ennek a találkozónak a küldetése. Valóban, ennek a fogalomnak -- párhuzamosan a határon túli magyar társulatok elmúlt másfél évtizedes történetével -- mára megváltozott a jelentése. A kezdetekkor annak is óriási jelentősége volt, hogy egyáltalán találkozhattak a Magyarország határain kívül működő színházak, hiszen voltak olyan évek, amikor el sem juthatott minden társulat a találkozóra. Az első fesztivál idején még csak épp repedeztek a kelet-európai pártállamok falai, s minden év hozott valamilyen örömteli vagy épp aggodalomra okot adó politikai fordulatot, amely lehetővé tette vagy épp megakadályozta, hogy egy-egy társulat elutazhasson Kisvárdára.
Szerencsére ez a város lett a társulatok éves találkozóhelye, ahol közös nyelvet beszélnek: a színház nyelvét. Egy színházi fesztivál elsődleges célja a művészi megmérettetés egymás és a közönség előtt, a szakmai eszmecsere és természetesen az együttlét öröme. Szerencsére szaporodnak azok a lehetőségek, amikor a határon túli magyar társulatokkal az anyaországi
közönség és színházi szakma találkozhat. Egyre több magyarországi fesztivál látja őket vendégül, a Vendégségben Budapesten rendezvénysorozat rendszeres megjelenési lehetőséget jelent számukra, s két éve a Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjában is szerepelnek. A fesztivál megújuló szerepét mindenképpen a szakmai, művészi szempontok határozzák meg, tehát a kisvárdai fesztivál akkor tudja megváltozott küldetését betölteni, ha lépést tart a megnövekedett szakmai elvárásokkal.
-- A minisztérium 17 millió forinttal többet fordít a határon túli színházak támogatására. Van-e konkrét program, mi az, amit elsősorban támogatni fognak?
-- A kulturális kormányzat stratégiai céljai közül természetesen nem hiányozhat a színházak ügye. A határon túli magyar színjátszás az egyetemes magyar színjátszás részét képezi. Tehát feladatunk az országhatáron túl megszülető kulturális értékek támogatása is. A határon túli magyar színjátszás a Kulturális Örökség Minisztériuma számára eddig is fontos volt, és ezután még inkább kiemelten lényegesen meghatározó lesz. Ez kifejeződik, kifejeződhet anyagiakban és kifejeződhet a miniszteri jelenlétben, a problémák megértésében, a gondok közös megbeszélésében és orvoslásában. Örömmel számolhatok be arról, hogy ettől az évtől az eddigi 80 millió forintos támogatást, amit a határon túli magyar színjátszásra fordítottunk, 17 millió forinttal megemeltem. Ez egy látható előrelépés. Nem csoda, de egy szisztematikus építkezés, egy rendszerszerű gondolkodás, mert valóban úgy érzem, hogy a mi közös anyanyelvünk érzése, a színvonal, a színészi játék, a rendezés és az a fajta elkötelezettség, ami a határon túli magyar nyelvű színjátszást jellemzi, az mindenféleképpen támogatásra, megbecsülésre és közös gondolkodásra tarthat igényt. Az elmúlt év eseményei közül néhány olyan konkrétumot emelnék ki, amely példaként szolgál a határon túli művészeti teljesítmények gazdagságára és annak elismerésére. 2003-ban Jászai Mari-díjban részesült Bocsárdi László rendező, Mezei Kinga színész-rendező és Trill Zsolt színművész. Szép Ernő-díjat kapott Visky András, Örkény-ösztöndíjban részesül Brestyánszki Boros Rozália, az idei POSZT-on Karna Margit művésznőnek ítélte a szakmai zsűri a legjobb epizódszereplőnek járó díjat. A Bárka Színházban, a Stúdiószínházak Fesztiválján a sepsiszentgyörgyiek Csoda című előadása elnyerte a legjobb előadásnak járó elismerést. A hazai kritikai élet is rendszeresen nyomon követi a külhoni magyar társulatok munkáját.
-- Magyarország hamarosan az EU tagja lesz. Szerbiának erre még várnia kell. Miként képzeli el az NKÖM, az anyaország a kulturális kapcsolatok ápolását az unión kívül rekedt, magyarok által is lakott országokkal? Jövőre sokkal bonyolultabb lesz ezeknek a társulatoknak eljutni, mondjuk, a kisvárdai fesztiválra.
-- A kulturális külpolitika terén tárcánk egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy hozzájáruljon hazánk teljes európai integrációjának beteljesítéséhez. Ugyanakkor az EU-tagság elérésével egyenértékűen fontos feladat, hogy kiegyensúlyozott kapcsolatokat építsünk ki és ápoljunk a közép-európai térségben és hozzájáruljunk a határokon túl élő magyarság anyaországgal ápolt sokoldalú, köztük kulturális kapcsolatainak erősítéséhez. Akkor is lesz kisvárdai fesztivál, és akkor is meghívást kapnak a délvidéki, szerbiai magyar nyelvű színházak. Remélem, hogy akkor is magas színvonalú előadások lesznek, és az a fajta anyagi segítség, ami nélkülözhetetlen, az európai uniós csatlakozás után nemcsak hogy megmarad, hanem tovább bővül.
Magyar Szó, június 30.
KÉSZÜL A HELYSÉGNEVEK MAGYAR ELNEVEZÉSEINEK LISTÁJA
Az MNT Nyelvhasználati Bizottságának közleménye
A Vajdasági Autonóm Tartomány Képviselőházának május 15-i határozata alapján a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) jogot nyert arra, hogy megállapítsa a vajdasági önkormányzatok, települések és helyi közösségek magyar elnevezéseit -- ott ahol egyébként hivatalos használatban van a magyar nyelv is. A munkát az MNT Nyelvhasználati bizottsága (NYB) végzi. 2003. június 23-án a NYB javaslatot készített és ezt szeretné közölni a vajdasági magyarsággal, véleményeket, bírálatot, javaslatokat, észrevételeket várva. Úgy érezzük, hogy ez pátosz nélkül is történelmi feladatnak nevezhető; minden vélemény, minden új szempont hasznos lehet és segíthet abban, hogy tisztességesen megfeleljünk a feladatnak.
A munkát záros határidőn belül kell elvégezni. Ezért a NYB arra kér minden hozzászólót, hogy véleményét június 30 előtt juttassa el az MNT címére (24000 Szabadka, Kossuth Lajos tér 4.), vagy a Magyar Szóhoz. Július 30-án ismét összeül a NYB azzal a szándékkal, hogy a vélemények figyelembevételével elfogadásra terjessze elő a helységnevek magyar elnevezéseinek listáját.
Fontosnak tartjuk, hogy a Magyar Szó vállalta, hogy közli a teljes listát. Szeretnénk néhány szempontot kiemelni, abban a reményben, hogy ez majd segíti a vitát.
1. Az MNT-nek az a joga (és feladata), hogy a vajdasági magyarság által hagyományosan használt helységneveket állaptísa meg. Ezek az általunk hagyományosan használt nevek válhatnak hivatalossá (a szerb elnevezések mellett). Tehát nem azt kell választanunk ami közelebb áll a szerb elnevezéshez, nem is azt ami egyeseknek "magyarabbul hangzik" -- hanem azt amit mi, vajdasági magyarok hagyományosan használunk. Ez nagyon sok esetben egyszerű. A vajdasági magyarok hagyományosan Szabadkát, Újvidéket és Zentát mondanak, és nem Szuboticát, Noviszádot vagy Szentát. Itt nincs min töpregeni. Vannak azonban esetek, ahol a NYB úgy érezte, hogy nehezebb a döntés és ahol különösen fontos hogy -- elsősorban a helyi lakosság, de mások is -- véleményt nyilvánítsanak arról, hogy melyik elnevezés rögződött a magyar nyelvhasználatban. Például Kanizsa vagy Magyarkanizsa? Hozzátennénk azt is, hogy nem is a nyelvi eredet mindig a döntő. Sok magyar elnevezés épül szláv szóra, sok szerb elnevezés gyökerében magyar szó van; de nem ritkán német a gyökér, vagy román, esetleg török, vagy más. Fontos, hogy odajutottunk, hogy nem azt kell használnunk amit mások szertnének ha használnánk. Az egyedüli kérdés az, hogy melyik az az elnevezés, melyet a vajdasági magyarok magukénak fogadtak el. Tehát nem "magyartalan" a Kupuszina, ha az ottani magyarok ezt használjak hagyományosan; de ha Bácskertest használnak, akkor Bácskertes.
2. Ott ahol több alternatívát látott a NYB, több alternatívát is megjelölt. Itt várjuk a legtöbb észrevételt. De természetesen szívsen fogadunk véleményeket, megjegyzéseket ott is, ahol egyenlőre nem állapítottunk meg alternatívát.
1. Kupuszina vagy Bácskertes
2. Ómoravica vagy Ómorovica vagy Kossuthfalva vagy Bácskossuthfalva
3. Meszesfalu vagy Meszes
4. Fehértelep vagy Fejértelep
5. Nagytárnok vagy Torák vagy Tárnok
6. Tamásfalva vagy Hetény
7. Magyarkanizsa vagy Kanizsa
8. Antalfalva vagy Kovacsica
9. Torontálvásárhely vagy Debelyacsa vagy Debellács
10. Kevevára vagy Kovin
11. Kumán vagy Kumánd
12. Budiszava vagy Tiszakálmánfalva
13. Telecska vagy Bácsgyulafalva
14. Királyhalma vagy Királyhalom
15. Dusanovó
16. Visnyevác
17. Kanizsamonostor vagy Monostor
3. Az MNT-nek azokon a területeken van joga magyar helységneveket megállapítani, amelyeken hivatalos használatban van a magyar nyelv. A hatályos jogszabály alapján kötelező a magyar nyelv hivatalos nyelvként való elismerése azok a települések esetében, ahol a magyar lakosság lélekszáma eléri a 25 százalékot. Tanulmányozva a névlistákat a NYB-ban az a vélemény alakult ki, hogy lehetnek települések ahol van 25% magyar, ám mégsem lett hivatalosként bevezetve a magyar nyelv. Itt természetesen ellenőrizni kellene az adatokat. A NYB arra kéri a Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Kisebbségi Titkárságot, hogy vizsgálja ezt ki, elsősorban a következő településeken:
1. Apatin községben. Kupuszina és Szilágyi;
2. Fehértemplom községben: Udvarszállás;
3. Ingyia községben: Maradék;
4. Ürög községben: Dobrodó és Satrinca;
5. Pancsova községben: Sándoregyháza;
6. Ruma községben: Nyékinca és Herkóca;
7. Szécsány községben: Bóka, Módos és Kanak;
4. A NYB fontosnak tartja hangsúlyozni a következőket is. A köznyelvben, a sajtóban, nem csak akkor használhatók magyar elnevezések, ha az illető területen hivatalos használatban van a magyar nyelv (is). Ha Szilágyin hivatalos használatban van a magyar nyelv, akkor a hatósági névtáblákon ott kell hogy álljon a SZILÁGYI a SVILOJEVO mellett. Ha nincs hivatalos használatban a magyar nyelv, akkor a névtáblákon csak Svilojevo áll. De a közhasználatban, a magyar médiákban így is csak a "Szilágyi" a helyes. Ez természetes, mint ahogy természetszerűen Bécset írunk és nem Wien-t, Belgrádot és nem Beogradot.
5. Nyár áll előttünk, jobb időszak is adódhatott volna a munka elvégzésére. Augusztus végéig terjesztheti be hivatalos formában az MNT a magyar helységnév listát. Ha ezt nem tenné meg, a jog átszáll a Tartományi Végrehajtó Tanácsra. Tehát most van esélyünk, most éljünk vele.
|
